KRISZTUS A FELTÁMADÁS ÉS AZ ÉLET SZERZŐJE
Szent Pál az üdvösség visszaszerzésének boldogságát hirdetve így kiált fel: Amint Ádám által lépett a világba a halál, ugyanúgy jött Krisztus által az üdvösség helyreállítása (vö. Róm 5, 12). Ugyancsak ő így folytatja: Az első ember a földből való, földi; a második ember a mennyből való, mennyei (vö. 1 Kor 15, 47).
Ehhez kapcsolja az Apostol a következőket: Ahogy a földi, azaz a régi ember alakját magunkon hordozzuk a bűn által, a mennyeinek alakját is magunkon fogjuk hordozni (1 Kor 15, 49). Őrizzük meg Krisztusban az általa fölemelt, megváltott, újjáalkotott, megtisztult ember üdvösségét, mert ahogy szintén az Apostol mondja: Krisztus a kezdet, vagyis a feltámadás és az élet szerzője. Azért, akik Krisztusnak, vagyis az ő tisztaságának formája szerint élnek, az ő feltámadásából fakadó reménység erejében majd bizonyosak lesznek, hogy vele együtt a megígért égi dicsőségben is részesülnek, amint maga az Úr mondja az evangéliumban: Aki engem követ, el nem veszhet, hanem átmegy a halálból az életre (vö. Jn 5, 24).
Tehát a Megváltó szenvedése emberi életünk üdvössége lett. Hiszen ő éppen azért akart meghalni miértünk, hogy a beléje vetett hit által mi örökké élhessünk. Földi életének idejére olyan ember akart lenni, mint mi, hogy az általa megígért örökkévalóságban részesedve vele együtt örök életünk legyen.
Ez a mennyei titkok kegyelme, ez a Húsvét ajándéka, ez az esztendő hőn áhított ünnepe, amely egyben a további születések kezdete is.
Ez adta az Anyaszentegyház éltető fürdőjét, amelyből gyermekei születnek, és ezek mint ártatlan gyermekek újjászületve, a tiszta lelkiismeret szaván ujjonganak. Innen nyernek a tisztes édesapák és a jámbor édesanyák a hitük által számtalan zsenge utódot.
Ezért fénylik ki ragyogva a keresztfa alatti keresztkút tiszta vizéből a húsvéti gyertya lángja. Ennek köszönhetjük az égi érdem megszentelő ajándékát, és hogy a lelkünket gazdagítja bőségesen a mennyei szentség, az Eukarisztia misztériuma.
Innen ered ennek az egy népnek az Anyaszentegyház keblén táplált testvérisége, ez imádja az egy Istenséget és a Szentháromságot, és az esztendő legnagyobb ünnepén a prófétával együtt zengi a zsoltárt: Ez az a nap, amelyet az Úr adott, hogy ujjongjunk és örvendezzünk (Zsolt 117, 24).
De mi is tulajdonképpen ez a nap? Hiszen aki ezt adta, az az élet forrása, a fény kezdete, a világosság szerzője, vagyis az Úr Jézus Krisztus, aki saját magáról mondja: Én vagyok a nappal; aki nappal jár, nem botlik meg (vö. Jn 8, 12), azaz, aki mindenben követi Krisztust, az majd az ő nyomában eljut az örök fény trónusához; hiszen ő maga - amikor még itt e földön élt - így imádkozott értünk az Atyához: Atyám, azt akarom, hogy ahol én vagyok, ott legyenek velem azok is, akik hittek bennem, hogy miként te bennem vagy, és én benned, úgy legyenek ők is bennünk (vö. Jn 17, 20).
Egy ókori szerző húsvéti szentbeszédéből
Forrás ~ Internet
