SZENT PÁL APOSTOL MEGTÉRÉSE - PÁL FORDULÁSA LEGENDÁJA
A
népek szent apostolának életéről, aki 'Isten kiválasztott eszközeként'
szóval és tettel utat tört az evangéliumnak a világban, megrendítő
tájékoztatást adnak levelei és az Apostolok Cselekedetei. Kövessük ennek
a Krisztus követésében magát fölemésztő életnek a nyomát.
Az
átváltozás órájáról, amikor Saulból Pál lett, drámai leírást ad Szent
Lukács: Amikor Saulnak kimerítő lovaglás után kevéssel dél előtt a
távolban feltűntek Damaszkusz tornyai, 'az égből egyszerre nagy
fényesség vette körül. Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így
szól hozzá: 'Saul, Saul, miért üldözöl?' Pál megkérdezte: 'Ki vagy,
Uram?' Az folytatta: 'Jézus vagyok, akit üldözöl. De állj föl, és menj a
városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned' Útitársainak
elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit
sem. Saul fölkelt a földről, kinyitotta szemét, de nem látott. Úgy
vezették be Damaszkuszba kézen fogva.'Itt három napig imádkozott és
töprengett. Akkor az Úr elküldte hozzá Ananiást, és szíve elnyerte a hit
ismeretét. Ezután megnyíltak szemei és látott.
Pál
fölemészti magát 'az ige terjesztésében'. A gyenge és beteges ember
mintegy hatezer, fáradságosan megjárt kilométer után végigtekint az Úr
keresztútjának követésében eltelt életén, és így könnyít szíve terhén:
'Isten nekünk, apostoloknak az utolsó helyet jelölte ki, mint
olyanoknak, akiket halálra szántak, hogy látványul szolgáljunk a
világnak, az angyaloknak és az embereknek is. Mindmáig éhezünk és
szomjazunk, nincs ruhánk, és verést szenvedünk. Nincs otthonunk, és
kezünk munkájával keressük kenyerünket. Ha átkoznak minket, áldást
mondunk, ha üldöznek, türelemmel viseljük, ha szidalmaznak, szelíden
szólunk. Szinte salakja lettünk a világnak, mindenkinek söpredéke
mostanáig. - Krisztus szolgái mások? Én még inkább. Hiszen többet
fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem,
sokszor forogtam életveszélyben. A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján
negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor
szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam.
Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam a folyóvizeken,
veszélyben a pogányok között; veszélyben városokban, veszélyben a
pusztaságban; veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt.
Fáradtam, gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt
koplaltam, fagyoskodtam, és nem volt mit fölvennem.'
'Hálát
adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, megbízhatónak
tartott, és meghívott a szolgálatára engem, aki azelőtt káromoltam s
üldöztem, és erőszakos ember voltam. De Isten megkönyörült rajtam.'
Timóteusnak írt I. levél 1. fejezet 12-13.
Forrás ~ Internet
